Rendelési idő

2016.01.11.

Rendelési idő

Egyházközségünk két napos szentségimádást tartott.

Egy közismert, forrásvizéről híres kegyhelyre autóztam, hogy tiszta vizet vigyek családomnak. Miután a hegy gyomrában összegyűlt és megtisztult víz a vascsövön keresztül megtöltötte kulacsaimat, leültem a közeli padra és hosszan figyeltem az embereket. Az erdei kápolna Szűz Mária szobrát hajlított bádog védte az esőtől, a kerítéssel körülvett tisztáson pedig padok várták a megfáradtakat. Az érkezők szuszogva terhüktől, megfáradva ültek az Istenszülő szobra elé, és mozdulatlan ajkakkal, csukott szemmel mondták el szívük imáját.

A fenti kép sejlett fel bennem 2016 január 9-és 10-én, amikor egyházközségünk hívei az immár 65 éves, hagyományos 40 órás imanapunkon, a „mindenütt látható és mindenütt láthatatlan” Istenhez járultak. A ködös, szitáló és utakra fagyó csapadék áldozathozatalra késztette azokat, akik találkozni akartak hitük és életük ajándékozójával, Jézussal. Mint minden kegyhelyre zarándokló, a szentivániak is magukkal vitték sebeiket, mankóikat és szemüvegeiket, gyógyulni, járni és látni akartak. Arra vágytak, hogy ne merüljenek el a világ lehúzó áramlataiban, hogy járni tudjanak a vízen, és hogy a felhők fölé lássanak. Élő víz után áhítoztak, és tudták, ezen a helyen, ebben az időben felkavarodik majd a víz, mint Jézus idejében a Bethesda fürdőben. Meggyőződés és tapasztalat bátorította őket, hogy ne sajnálják az időt, és a fáradtságot, mert természetfölötti képesség a szeretet, amit ilyenkor megtapasztalhatnak, és amiben most megfürödhetnek.

Gyógyulásuk nem öncélú volt. A gyertya fénye, ha nagyobb, többen látnak körülötte, így megláthatják a helyes irányt.

Köszönjük a szervezőnek, az imaórák vezetőinek és mindenkinek, aki jobb akart lenni és időt adott Istennek.

vissza