Látogatóban

2015.11.11.

Látogatóban

2015 októberében egyházi temetőnkben ismét nagy karbantartást végeztünk.

Látogatóban…

 

Idős rokonokhoz mentünk látogatóba a múlt hónapban. Be kell, hogy valljam, ritkán szánunk rájuk kellő időt, de most már hetekkel korábban rögzítettük az időpontot, megbeszéltük, ki mit hoz magával, és lelkesen készültünk az alkalomra.

Nagy családdá nőtte ki magát az fentebb említett rokonság, de a sok utód közül a sok szervezés ellenére mégis csak kevesen tudtak eljönni.

Pedig lélekemelő volt a találkozás! Amikor átléptük a kerítést, és szemügyre vettük a kertet, csodálattal néztük, ahogy a kora ősz sárgába-barnába öltöztette a fákat. A keskeny ösvényen haladva felemlegettük magunkban az emlékeket – amik bennünk éltek…

Ahogy lépkedtünk, az emlékező gondolatokból kizökkentő erős zajra lettünk figyelmesek. Nagy tömegű, erős autó haladt el és állt meg a kert előtt. Tűzoltók szálltak le a rohamkocsiról, beöltöztek védőruháikba, majd láncfűrészek egész arzenáljával léptek be a kiskapun. Hamarosan felberregtek a gépek és elkezdődött a kertfodrászat. A bokrosodó fák alsó ágait levágták, a sűrű növényzetet megritkították, a lámpák fényét eltakaró ágakat visszanyesték…. levegősebb, átláthatóbb, derűsebb lett rokonaink környezete. Mi pedig, akik számítottunk erre a meglepetésre megragadtuk a levágott zöldhulladékot és kivittük a telek szélére. A kertben évek alatt összegyűlt egyéb hulladékot pedig a nagytorkú vaskonténerekbe öntöttük.

A rokonok pedig csendben figyelték az ablakon keresztül, hogy mi történik a kertjükben.

A kései unokák a leveleket söpörték, a nagyobbak a kisebb ágakat kapták vállukra és vitték a kijelölt helyre. A rokonokhoz korban közelebb állók talicskával hordták a sittet, majd a betontörmelékektől szabadították meg a jobbsorsra érdemes anyaföldet. Ahogy az idő haladt, úgy fogyott a szemét az udvarról, az erő a tagjainkból és lett közben derűsebb a kert. A telek egyik oldalán két talicskányi féldecis üres (!) pálinkásüveget gyűjtöttünk össze. Bizonyosak voltunk, hogy nem rokonaink, hanem az arra járó szomjas, és meggondolatlan emberek hagyták maguk után az árulkodó jeleket.

Míg dolgoztunk, be-be lestünk az ablakon át őseinkre. Mosolygó férfiak és nők néztek vissza ránk, és keresték saját vonásaikat a mi arcunkon. Közben finomságokat készítettek, hogy majd elénk tehessék, ha már minden dolgunkat elvégeztük.

Mert őseink között, végső nyughelyükön jártunk. Egyházközségünk temetőjét pucoltuk ki, és lelki szemeinkkel az ő arcukat kémleltük, és az ő mosolyukat láttuk meg.

A hozzájuk fűződő kapcsolat lendítette karjainkat a munkára, már hosszú évekkel ezelőtt.

Az idei „látogatás” sikerét nagymértékben köszönhetjük a helyi tűzoltók közreműködésének, egyházközségünk új temetőgondnokának, ifj. Stocker István szervezésének és fizikai munkájának, valamint a cserkészeknek, és a jólelkű „rokonoknak”. Köszönjük Majtényi Árpádnak és az Önkormányzatnak, hogy a zöldhulladék elszállítását magára vállalta és maradéktalanul teljesítette.

Reméljük, hogy a november eleji halottaknapi és mindenszenteket ünneplő „villámlátogatásunk” lelki gyarapodást hozott, és eleink sírkertje rávilágít a hozzájuk fűző viszonyunkra. Előre örülünk, hogy a 2016-os tavaszi látogatásunkkor többen szakítanak majd időt ennek a sajátos kapcsolatnak az ápolására.

vissza